Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

November 21-22-i hétvégén került megrendezésre a Marin Pomenic Emlékverseny IOM osztályú modellvitorlásoknak Horvátországban azon belűl a gyönyörű Trogir városában.

Hét magyar modellvitorlázó vett részt a regattán, név szerint:

Bodnár Imre(HUN 24), Id. Csóka László(HUN 22), Ifj. Csóka László(HUN 23), Forrai Csaba(HUN31), Horváth Zsolt(HUN 69), Kloiber Ákos(HUN 36), Székely Antal(HUN 177)

Segítőink is akadtak, akik elkísértek minket: Forrai Pista bácsi, Székely Antal felesége Erika és Kloiber Ákos barátnője Barbara.

A pécsi/orfűi különítmény felpakolva a székesfehérvári Kloiber Ákossal, 11 órakor indult neki a 7 órás útnak az Orfűi Vitorlás Egyesület új Renault kisbuszával. Az út a jó társaságnak köszönhetően hamar eltelt, ahogy egyre közelebb értünk Trogirhoz már mindenkinek a tengeri herkentyűvel spékelt vacsorán jártak a gondolatai.

Este 6 óra magasságában meg is érkeztünk a szállásra, ahol a szobák gyors elfoglalása után, örömmel konstataltuk hogy modern és tiszta a szoba valamint szép a kilátás az ablakból.

Gyorsan fel is vettük a kapcsolatot telefonon a már hamarabb ott lévő Forrai családdal és Horváth Zsoltival, hogy egy rögtönzött meetinget hívjunk össze a szállásunk előtt a vacsora ügyében. Kisebb trogiri esti séta és eltévedés közepette egy helyi biciklistől  kaptunk is segítséget nyitva lévő étterem miatt.(Az év ezen szakaszában már nem minden étterem tart nyitva) Az elfogyasztott vacsora és esti beszélgetés után a szállásra visszaérve mindenki nyugovóra tért, hiszen másnap már a verseny napja volt!

A szombati nap borongós időre ébredtünk, sajnos nagy esélyt jósoltak a meteorológusok is az esőre, ami végül be is következett és ez egész nap így volt! Nem lett volna probléma mert vitorlázókból, modellvitorlázókból áll a csapat így ez nem rémíthetett meg minket, látott már mindenki esőt! A szél hiánya már okoz(hatott) volna problémát mivel a verseny eredeti helyszíne a vár előtt lévő csatorna vízterelületén lett volna. Már előző este beszeltük hogy a csatornának igen erős az áramlása és változik az iránya. Szél híján kevésbé lett volna alkalmas modellvitorlazásra.Szerencsénkre megcsörrent a telefon, és horvát barátink hívtak minket hogy menjünk a helyi ACI Marinába megbeszélni a verseny új helyszínét. Ott megtudtuk hogy a verseny a sziget másik oldalán lesz a nyílt víz felé, ennek azért is örültünk mert ott gyanítható hogy van szél. A verseny helyszíne végül egy kemping lett, ahol egy sörsátor gondoskodott arról hogy ne ázzunk el. Gyors felszerelés után a magyar csapat hozzá is látott az edzéshez. A sziklák miatt a hajók ki-be rakosgatásával voltak gondjaink mivel a sziklák csúsztak és imbolyogtak, vigyázni kellett hogy ne üssük le a bulbánkat. Sajnos ifj. Csóka László meg is szenvedte ezt, a bulbája leszakadt a helyéről, szerencse a szerencsétlenségben hogy ez a parton történt így nem kellet a víz alatt keresgetni a bulbát. Zvonko Jelacic aki a Kantun S hajókat gyártja a segítségére volt és ígéretet tett Lacinak hogy holnapra megpróbál szerezni neki egy új bulbát, a leesett bulbát még visszatuningolták a keel-re hogy el tudjon indulni aznap.

Az első futam előtt még reménykedtünk a lehetetlenben hogy most beférkőzünk a horvátok közé. Azt tudni kell hogy a magyar mezőny hajóparkja is az utóbbi egy évben fejlődésnek indult. Már jó pár Kantun van itthon is, illetve egy-egy BritPop, Selkis is akad nem beszelve az ígértesnek látszó Székely Antal által épített Tonicumról. Sajnos reményeink szertefoszlottak az első futamok után, nyilvánvaló volt, hogy a horvát mezőny nagyon, és annál is erősebb, de fel kell zárkózni amennyire csak lehet. Hogy Forrai Csaba szavaival éljek „Gyáva népnek nincs hazája!”. 

Estére elállt a szél, az utolsó futamot le is lőtték. Gyors összepakolás után visszament az egész mezőny az ACI Marinába ahol a horvátok finom Babos-szalonnabörkés-sonkás-kolbászos vacsorával vártak minket, valamint a rendelt italainkat is állta a klub.

Vásarnap ismét borongós időre, szemerkélő esőre ébredtünk, de már korábban, mint tegnap, hiszen 9:30-kor találkozó volt a horvát csapattal a kikötőben. Mire odaértünk, ellállt az eső, kisütött a nap gyorsan el is lőttünk pár IOM csapat szelfit a móló végén.

Sorban: id. Csóka László, Forrai Csaba, Kloiber Ákos, Székely Antal, Bodnár Imre, ifj. Csóka László, Forrai István, Horváth Zsolt

A verseny helyszínére megérkezve a többiek által már megszokott, gyors tempóban kezdték pörgetni a futamokat. Nagyon gyorsan kellett vitorlát cserélni, vagy valamilyen technikai problémát elhárítani. A napot a kellemes napsütés és 18 fok körüli hőmérséklet jellemezte, illetve a forgolódó szélirány. Volt olyan is hogy szünetet rendeltek el, mert mire lerakták a pályát már megint más irányból fújt a szél. A rögtönzött szünetben a horvát csapat egymást szórakoztatta az RG65 osztályú Dragon Force hajókkal, a magyar csapat addig is élvezte az időjárást vagy finomhangolta a hajóját.

A nap végére kétszer is előkerült a B rig a szél erősödése miatt. A magyar mezőny az itthoni versenyeket elevenítette fel, néha-néha odakapva a horvát mezőnynek, és szoros befutókat produkálva. A nap utolsó futamában irgalmatlan tempót diktálva ifj. Csóka László ment egy 2. helyet amivel is figyelmeztette a horvát mezőnyt hogy azért nem szabad félvállról venni minket sem! (Ez igazán kiemelkedő eredménynek számít!) 

A verseny helyszínéről nyíló kilátás

Leszerelés után visszaindultunk a már jól ismert kikötőbe a díjátadó ceremóniára, ahol a szervezők egy kis harapnivalóval vártak minket. A menü most sós-olívás hal volt, kenyércipóval, sajttal, olíva és kapri bogyóval, ma is a vendégeik voltunk egy italra. A díjátadó jó hangulatban telt, volt csapatfotó is, a magyar csapattagok kaptak emlékbe egy kis ajándékot. Elmondták, hogy szeretettel várnak minket a legközelebbi versenyen is, ami decemberben elején lesz Sibenikben, figyelmeztettek minket hogy hazafelé vigyázzunk mert nagy havazás volt este a hegyekben. Búcsút intettünk és visszaindultunk a szállásra összeszedni a maradék cuccokat, hogy hazafelé vegyük az irányt.

Szállásadóink rendesek voltak, megengedték, hogy du. 5 ig maradhatnak a cuccaink a szobákba. Így fél 6 kor el is indultunk, ami szintén jó hangulatban, de már lasabban telt mint a Trogirba vezető út. Az úton megbeszéltük, ha decemberben nem is, de januárban biztosan ott leszünk rogoznicai versenyen. Éjfélre elértük Orfűt ahol az OVE kisbusza is megpihent, Kloiber Ákoséknak meg nem volt vége a napnak ugyanis 2 órát még autóztak Fehérvárig.

Összefoglalva a versenyt kijelenthetjük, hogy mindenki jól érezte magát, remek hangulat jellemezte a 3 napot. Finom kaják, jó társaság, szép táj, jó szél. Szégyenkezni nincs okunk mert ott voltunk a mezőnyben, nem kullogtunk, vannak tartalékaink bőven! 

A hajópark modernizálódásának, a Magyar IOM Osztályszövetség megalakulásának köszönhetően az itthoni IOM mezőny szorosabb versenyeket fog vívni egymással, lesz húzóereje a csapatnak és ennek meg kell látszódnia majd a nemzetközi eredményeken is!

Szerző: Kloiber Ákos (HUN 35)