Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Nem gondoltam, hogy ez a hajó meg fog lepni. Mégis meglepett. De ugorjunk is csak a sztori elejére! Életemben először 2012-ben láttam Kantunt az IOM Európa Bajnokságon, már akkor nagyon tetszett a formája.

Ráadásul itt megfogalmazódott bennem először, hogy a Topikóm kezd idejétmúlt lenni. Sebaj, azért még jól ment a hajóm, nem lehetett okom panaszra, legalábbis akkor úgy gondoltam.

2 éve voltam a magyar csapattal a rogoznicai versenyen, ez volt a második találkozásom Kantunnal, méghozzá a továbbfejlesztett változattal, a Kantun S-el. Ami ekkor feltűnt, hogy nagy szélben gyorsabbak nálam.

A további horvát versenyeken, amikre eljutottam egyre jobban éreztem, hogy a Topiko felett eljárt az idő. Láttam, hogy gyorsabbak nálam a Kantunok, szinte minden körülmény között, ha nem is jelentősen, de érezhetően.

Idén már szinte kétségbeesetten gondolkodtam, hogy az Egyméteres kategóriában miként is lehetne számomra továbbfejlődni. Egyértelmű volt: új hajóra van szükségem, mivel a magyar mezőny hihetetlen fejlődésen ment keresztül mind tudásban, mind pedig eszközök tekintetében. A horvátországi tapasztalatok alapján meghoztam a döntést, megvettem egy Kantun S-t, mert igen meggyőzőnek tűnt a teljesítménye.

Eddig két versenyt mentem vele, de máris mind a három riggel tesztelhettem a kedvező körülmények miatt. Az első verseny előtt féltem, mert a tapasztalataim alapján sok idő kell, amire összeszokok egy új hajóval. A Topikónál ez majdnem egy évbe telt. Az orfűi versenyen tetszett a hajó, gyors is volt, de sokat kellett játszanom a beállításokkal, hogy úgy menjen, ahogy azt én szeretném. Folyamatosan vezetni kellett, nem lehetett egy pillanatra sem elengedni a kormányt, de ettől függetlenül szembeszeles szakaszon nagyon jó volt. Hátszélben inkább a többi hajóval együtt tudtam haladni, nem voltam gyorsabb. A beállításban sokat segített az a rengeteg kép, amit Horvátországban csináltam, ki miként használja a Kantunját. Ezeket alapul véve próbáltam kitalálni a hajóhoz illő legjobb beállítást. Összességében, ha jellemeznem kéne, a Topikóhoz képest egy zártabb rendszert kell létrehozni a vitorlákon, erről most egyelőre ennyit. A verseny végére boldog voltam, úgy éreztem jól döntöttem az új hajóval és nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Mivel ez egy kisszeles verseny volt, forgolódó széllel, nem igazán tudtam levonni túl sok következtetést.

Na de, ami ezután történt!

Az a legmerészebb álmaimat is felülmúlta.

A hajó második versenye: F5-E Országos Bajnokság. Nagyszeles verseny.

A verseny előtt az időjárás jelentésből arra lehetett következtetni, hogy B esetleg C riget is kell majd használni. Ez a jóslat bejött, az első napon végig B-vel, míg a második nap túlnyomó részében C riggel mentünk.

Az elején kerestem a B rig beállítását, érdekes módon a hajóm inkább lefele esett a széltől nem pedig szélre ment, mint ahogy a Topiko tette folyton.
Ráadásul hátszélben elég lassúnak tűnt a másik Kantunokhoz és a Britpophoz képest. Az áttörést végül az hozta meg, hogy laposítottam a vitorlák hasán, beljebb húztam a fokbummot, lejjebb feszítettem a nagyvitorlát az albával, majd a hátszeles sebesség érdekében megváltoztattam a hátszeles nyitás arányát a két vitorla között.

Ez olyan áttörést hozott, ami igencsak meglepett. A hajó harmonikus lett, stabil és nagyon gyors. Ehhez hozzá tartozott, hogy folyamatosan figyelnem kellett, hogy minél kevesebb kormánymozdulattal korrigáljak szembeszeles szakaszon. Megszoktam a Topikónál, hogy folyamatosan szélbe akart futni és korrigálni kellett. Ennél a hajónál ezt a jelenséget nem tapasztaltam így minden kormánymozdulat csak lassított rajta, viszont a megszokásokat olykor nem egyszerű leküzdeni. A másik ilyen megszokás, amit el kellett hagynom az az volt, hogy nagy szélben a Topikóval törekedtem a minél kevesebb fordulóra, a taktikámba szorosan beletartozott annak a számítása, hogy egy-egy fordulóval mennyit vesztek, mert nehezen indul meg a hajó. A Kantun S esetében ez hibás gondolkodás volt, mert könnyedén fordult, nem tapasztaltam megindulásbeli nehézségeket. Ez drasztikusan javított a szembeszeles szakaszaim teljesítményén az előző hajóhoz képest, hiszen a taktikámat ilyen szélben a fordulási sebességi hátrányom nem korlátozza.

A hátszeles szakaszon is jelentős a fejlődés a Topikohoz képest nagy szélben. Annak a hajónak súlyos orra bukási problémái voltak, amint jött a pöff nagyon kellett gépészkedni, hogy nehogy letúrjon. Kellemes volt látni a Kantun S esetében, hogy amikor jött a pöff először lenyomta a hajó az orrát, majd kiemelkedett a test elülső fele és úgy robogott végig a hullámokon. Az orrvitorla és a nagyvitorla helyes nyitási arányának beállítása után már azon kívül, hogy nem túrta az orrát, nagyon gyorssá is vált a hajó.

Összességében:

Többet nyújtott a hajó, mint amire előzetesen számítottam a horvátországi tapasztalatok alapján. Teljesen meg vagyok vele elégedve, hiszen még meg is tudott lepni az elvárásaimhoz képest. Remélem a télen a horvát mezőnyben is előrébb fogok lépni vele és tovább tudok majd fejlődni a modellvitorlázás világában.

Jó szelet!